Szösszenetek - Asylum, a lélek-fogadó


Kedves Olvasóm,
a karácsony előtti készülődés miatt lekerülhet a fókuszod a jövőd tudatos teremtéséről.
Ezért arra gondoltam, hogy a következő néhány napban megosztom veled a sikeres manifesztáció néhány titkát, hogy december 21-én olyat és olyan módon tudj teremteni, amiben majd valóban örömödet leled jövőre és hosszabb távon is.

Az első titok: csak a saját vágyaidat teremtsd!
Persze, mondhatod most, kiét másét teremteném?
Sokmindenkiét :)
Legyél éber arra, hogy amit szeretnél az valóban a Te vágyad-e, és örömet hoz-e neked!
Ha azért szeretnél párkapcsolatot/gyereket/utazást/karcsúságot stb., mert
- a Te korodban már mindenki...
- a szüleid már úgy szeretnék...
- nem vagy trendi, ha... stb.
akkor az valószínűleg nem fogja azt az örömet hozni neked, amit vársz tőle.
Csak tudd, hogy igenis van egy bölcs és mindent tudó részed, ami pontos iránymutatásssal szolgál számodra e tekintetben is.

https://lelekfogado.hu/programok-tanfolyamok/feny-unnepe-teremto-rituale

comments

Titok 2.
Többen kérdeztétek a tegnapi poszttal kapcsolatban, hogy hogyan tudjátok megkülönböztetni a környezetetek elvárásait a saját vágyaitoktól.
Íme egy egyszerű eszköz:
Idézz fel most kérlek egy olyan eseményt, amiben nagyszerűen érezted magadat - örömteli, felszabadult, könnyed voltál.
Ez az érzés lesz az egyik referencia érzésed.
Most idézz fel egy olyan helyzetet, amit rád erőltettek, és bár igyekeztél jópofát vágni hozzá, a francba kívántad az egészet.
Ez lesz a másik referencia érzésed.
Amikor elképzeled, hogy egy adott vágyad beteljesül (adj ehhez elegendő időt magadnak!), figyeld meg, hogy melyik érzés ébred fel benned azzal kapcsolatban. Ha a tiéd a vágy, ha tényleg a tiéd, akkor a beteljesülése boldogsággal tölt majd el.
Ennek a megvalósításába érdemes energiát fektetned.

https://lelekfogado.hu/programok-tanfolyamok/feny-unnepe-teremto-rituale

comments

SzépségIPARSzépségipar

A minap találkoztam egy kedves ismerősömmeel, akivel a közös szenvedélyünkön, a tangózáson kívül nemigen szoktunk másról beszélgetni.
Most mégis szóbakerült, hogy látja az új programot, a Neked való szépséget a Facebookon, és bár őt nem érdekli személy szerint, hiszen a szépségiparban dolgozik, de meséljek róla.
Meséltem.
Ugyanakkor ott visszhangzott a fejemben a szó: szépségIPAR.
Hm... Már a szóösszetétel is sokatmondó.
És eltűnődtem: vajon mikor hittük el, hogy a szépségünk egy portéka?
Hogyan vált külön a személyünktől a szépségünk?
Elfogadtuk, hogy a szépség kifejezhető centiméterekben, kilogramokban és évszámokban?
Igen, tudom mindenki számára mást jelent például az a szó, hogy szépségápolás. Van aki számára csupán azt, hogy tisztán tartja a testét. van aki a rendszeres fodrászatot, manikűrt, pedikűrt és kozmetikát is érti ez alatt.
És igen, van aki a rendszeres plasztiai műtéteket is idesorolja.
Jónéhány kliensem megkérdez, hogy mi a véleményem a plasztikai műtétekről.
Általánosságban nincsen véleményem.
DE azt mindig elmondom, egy külső beavatkozás önmagában nem old meg egyetlen problémát sem.
Egy kedves férfi kliensem a házassága megmentését remélte egy plasztikai műtéttől. Azt mesélte, hogy a felesége, akivel 3 éve él együtt, újabban állandóan élcelődik az elálló fülein. Egyébként sokat veszekszenek az utóbbi időben, felmerült, hogy elvállnak.
Amikor megkérdeztem, hogy lát-e összefüggést a két dolog között, tétován azt mondta: "Nem tudom."
"Téged zavar a füled formája?"- kérdeztem.
"Megszoktam - válaszolta -, 44 éve látom a tükörben. Gyerekkoromban csúfoltak miatta, évekig utáltam ezért, de ma már nem, sőt, talán meg is szerettem - tette hozzá nevetve.
Megoperáltatta. Néhány hónap múlva a felesége elköltözött.
Happy end - mondom én, minden irónia nélkül.
Hiszen a testünk sokmindent kibír, nem is ez a kérdés, hanem mondjuk ezek:
Mi miatt tettük más emberek véleményét és a közízlést fontosabbá, mint a saját jóérzésünket?
Milyen jövőt sejtet egy olyan kapcsolat, ahol a testek átszabása az együttmaradás feltétele? (sok ilyet láttam már)
Milyen kapcsolata van a testével annak, aki egy "szépészeti" műtétben látja a megoldást élete problémáira?

Csoda, hogy virágzik a szépségIPAR?

comments

Bodycheck, avagy harc a testtel - a testbentest3

"Utálom a testem!", "Kövér vagyok.", "Öreg vagyok.", "Csúnya vagyok.", "Azért vagyok egyedül, mert kövér/öreg/csúnya stb. vagyok" - és ezek még a szalonképes kifejezések azok közül, amiket oly gyakran hallok a klienseimtől.
Rácsodálkozom, elgondolkodom, és számtalan kérdés merül fel bennem.
Először is kinek és mikor hitted el, hogy azonos vagy a testeddel?
Miből gondolod, hogy a környezeted csak a testedet látja, akarja?
Ha Te így gondolsz a testedre, miért várod, hogy bárki számára kívánatos legyen?
Vajon mennyire lehet nehéz a lényednek (nevezheted lelkednek vagy tudatodnak) együtt léteznie egy becsmérelt, megvetett testtel?
Egy biztos, az állandó szidalmazások inkább tartósítják az adott állapotot, mintsem a változásra sarkallnának.
De tényleg!
Mi van, ha a tested olyan kedves hozzád, hogy mindent megjelenít, amit gondolsz róla?
Vagyis nem más, mint a rávonatkozó nézőpontjaid összesége?
Már hallom is a kérdést: "De hát hogyan szeressem, ha nem tetszik?"


Íme két eszköz, ami segíthet.
Először is ismerd el kérlek, hogy minden ítéleted ellenére, működik.  Talán nem szükséges emlékeztetnem arra, hogy sokan ezt nem mondhatják el a saját testükről. No, itt az a pont, ahol megfordíthatod a testeddel való kapcsolatot.
Értékeld azt, hogy működik, és ezzel szolgál téged.


Légy hálás!
Biztosan hallottad már, hogy a hála egy új lehetőséget nyit.
Ha hálás vagy valamiért, akkor már nem tudod megítélni.
Ha nem tudod megítélni, akkor már el tudod fogadni.
És ha el tudod fogadni, akkor teret adsz a változásnak.
Sokan nem bíznak abban, hogy a testük olyan módon változna, ami tetszhet nekik.
Pedig a természetben minden az életet támogatja.
Miből gondolod, hogy a tested még több súlyt szeretne cipelni vagy merev ízületekkel nehézkesen mozogni?
Nem! A tested a könnyedséget, a rugalmasságot, az életet választaná.


Megengednéd neki a változást?
Ez lehet a másik eszköz, amivel megteremtheted, hogy neked (is) tetsző tested legyen.
Bátorság! Működik. Neked is. :)

comments

kudarc vs siker

 

    Kudarc vs siker

A minap egy fiatal pár keresett meg bennünket azzal, hogy romokban a kapcsolatuk, segítsünk.
A nő sírva mondta el, hogy ugyan még csak másfél éve házasok, de már nincs közöttük semmi kapcsolat, szinte már annak is örül, ha veszekszenek, mert akkor legalább azt érzi, hogy mégiscsak kapcsolódnak, ha ilyen torz formában is.
A férje nem figyel rá, és ő időről- időre azon kapja magát, hogy házisárkányként próbálja kierőszakolni az együttléteket, és ha végre sikerül, már nem is tud örülni neki. Úgy érzi, hogy a házasságának a kudarca már a munkahelyét is veszélyezteti, hiszen az utóbbi 2 hónapban már 3 alkalommal rótta meg a főnöke, mert komoly hibát hagyott a leadott anyagban.

“Totális kudarc az életem” – zárta hüppögve a monológját.

A férje összeszorított szájjal, maga elé meredve hallgatta az in medias res nyitányt.
Amikor az ő verzióját kérdeztük, egy ideig csak hümmögött, és csóválta a fejét: “Nem sikerült – mondta -, kudarcot vallottunk.”
Szomorúnak, kiábrándultnak látszott, és egyre csak azt mondogatta, hogy “Elrontottuk…”.

Úgy tűnt, lemondtak a kapcsolatukról mindketten.
Amikor azt kérdeztük, hogy mi a legrosszabb most, szinte egyszerre vágták rá, hogy a KUDARC.

Meglepődtünk. Mi lett volna vajon a siker?
És akkor lassan, majd egyre határozottabban elkezdték sorolni a végtelennek tűnő kapcsolati példákat a családból, a baráti társaságból, a munkahelyeikről, sőt a végén még egy irodalmi példa is említésre került. Erre mindannyian egyszerre kezdtünk nevetni :)

Ezekhez mérik a saját kapcsolatukat, és miden amiben az övék más, a rossz?!

Ebben az oldott hangulatban már könnyebb volt ránézni más szemszögből a kapcsolatukra.
Kiderült, hogy alapvetően teljes életet élnek külön is, mindkettejüknek vannak saját céljai, szabadidős elfoglaltságai, nem különösebben igénylik a közösen eltöltött időt, ugyanakkor szívesen meglepik egymást apróbb, nagyobb ajándékokkal.
Az is kiderült, hogy ha hosszabb időt töltenek együtt, az inkább feszültség-, mint örömforrás. Mégis mindketten lelkesednek a közös tervekért, célokért, melyek megvalósításához ki-ki a maga módján járul hozzá.

Végül megsoroztuk őket a kérdéseinkkel

Tisztelitek egymást? Igen.
Elismeritek egymást? Igen.
Támogatjátok egymást? Igen.
Szeretitek egymást? (Upssz!) meglepő (?) válasz: IGEN.

Hajlandóak lennétek a magatok módján boldog életet élni, anélkül, hogy másokhoz hasonlítanátok a saját életeteket?


Nos, kedves Olvasóm, mit gondolsz, mit válaszoltak? :)

comments

Az ócean partján vacsoráztunk, meleg, párás éjszaka.
Az asztalunktól csupán néhány méterre ott morajlott, tajtékzott a hatalmas víz.
Egyszercsak egy ember állt meg az asztalunk mellett.
Sovány, inas, teljesen fogatlan szingaléz férfi, velem egykorú lehet.
Udvariasan megszólított, és angolul érdeklődött: mióta vagyunk a szigeten, merre jártunk, mit láttunk eddig, meddig maradunk még?
Éreztem, hogy valamit keres, valamire vár.
Néztem rá, figyeltem őt, engedtem, hogy beszéljen.
Mire felocsúdtam, egy nehéz, küzdelmes sors kezdett kirajzolódni előttem.
Beszélt és beszélt… arra emlékszem, hogy kisgyerek volt, amikor elveszítette az édesanyját...a hangját elsodorták az óceán hullámai.
Tekintetünk egymásba fúródott.
A bőre színe egybemosódott az éjszaka sötétjével, csak fogatlan ínye és a szeme világított.
És ő mesélt.
És közben csak néztük egymást...
Megnyúlt az idő.
A szemében furcsa lángok égtek.
Nem kért szánalmat.
Csupán az egyre sürgetőbb, kétségbeesett kérdésére kutatta a választ a tekintetemben:
- Ugye érdemes votl? Ugye van értelme?
- Igen. Van értelme - válaszoltam.
Megnyugodott.
Illedelmesen elköszönt és tovább ment.
Kegyelmi pillanat.

A dátum: 2017. 03.23.  Sri Lanka

comments

 

Még emlékszem azokra az időkre, amikor a félelmek teremtették a mindennapjaimat. Hálás vagyok (magamnak) a szabadságomért.

 


 

comments

 

Édesapámmal beszélgettem a minap.

Bár könnyed csevelynek tűnt, édesapám többször visszatért arra, hogy ha velük bármi történne tudjam, hogy a bankszámlaadatok..., a pénz..., az iratok..., az ingatlanok...
- Mire készülsz, Édesapám? - kérdeztem.
- Csak tudj róla, Csillagom, ha bármi történne - felelte kedvesen, nyugodtan.

Messzire vitt ez a beszélgetés.
Azon gondolkodtam, hogy mi lenne az, ami valóban érték lenne számomra, ha a szüleim egyszer majd egy másik síkon folytatják az útjukat.
Pénz? Ingatlanok? Vagy...

Tegnap felhívtam őket, és azt kértem, hogy külön - külön adjanak nekem egy szimbólumot, amibe a velem való kapcsolatunkat az ő szempontjukból megfogalmaznák, besűrítenék.

Az anyukám rövid gondolkodás után azt mondta, hogy a kettőnk kapcsolata számára egy TÁNC.
A papám időt kért, hogy a sok fölbukkanó kép közül kiválaszthassa a kapcsolatunkra leginkább jellemzőt.

Finom izgatottság és kíváncsiság kerített hatalmába.

Aztán az is eszembe jutott, hogy milyen érdekes lenne, ha ugyanezt kérném a többi, számomra fontos embertől is.

Szóval, Kedves, ha hozzájárulnál, hogy gyarapítsd a kincseimet, hálásan elfogadnám, ha szeretnéd, viszonoznám.

Köszönöm, ha küldesz egy szót, egy gondolatot, egy képet.


Te tudatában vagy annak, hogy mennyi kincsed van? Hogy milyen mérhetetlenül gazdag vagy? :)

Köszönöm, hogy játszol velem Életet :)

kincseim

Istenem, hogy én milyen gazdag vagyok! 

Csak úgy özönlött felém a sok-sok meglepő, izgalmas és gyönyörű szimbólum minden létező csatornán!

Bevallom, először kicsit zavarba jöttem, amikor azt láttam,hogy a FB posztra reagálva küldtétek el sokan az ajándékot.

Amikor posztoltam, úgy gondoltam, hogy a kapcsolatunk intimebb annál, mintsem, hogy a tisztelt Publikum előtt ápoljuk :)

Aztán eszembe jutott, hogy mi is ebben a zavarba ejtő? Mi ez az álszemérem? 

Lehet, hogy épp ezzel tudtunk inspirálni másokat, hogy leltárt készítsenek a saját kincseikről? Bízom benne.

Még egyszer hálásan köszönöm ( és kérésre viszonoztam/viszonzom) a sok csodás KINCSet.

 ???

comments

PÁRKAPCSOLAT FÉLELMEINK

Ma egy a harmincas évei elején járó fiatalember keresett fel.

Elgyötört arca félelemről, csillogó szeme új szerelemről mesélt.

Elmondta, hogy úgy érzi megtalálta élete szerelmét, és most nagyon boldog,

DE! Állandóan amiatt aggódik, hogy elveszíti a lányt, és a frissen tapasztalt csoda elillan.

Hm... ismerős ez az érzés. Mindannyian átéltük már.

Hogyan tudjuk ezt kezelni anélkül, hogy játszmákba menekülnénk vagy a saját kínunkat a kedvesünkre vetítenénk?

Beszélgetésünk során kiderült, hogy újra meg újra a korábbi kapcsolatok kudarca jelenik meg a belső képernyőjén. Érzi az ismerős fájdalmat, amit már annyiszor átélt.

Kérdeztem, hogy a lány tud e erről. Azt mondta, nem, mert szégyenli és fél, hogy a lány elmenekülne, ha tudna gyötrelmeiről.

- Kölcsönös ez a szerelem? - kérdeztem.

- Persze! - vágta rá határozottan.

- Hm... Bennem jónéhány kérdés felmerül. Vajon tényleg bízol e annyira a kapcsolatotokban, hogy megmutasd neki magadat? Ha nem mered megmutatni magadat, vajon elvárhatod e tőle, hogy ő álarcok nélkül legyen jelen? Vajon ez az aggodalom lehetővé teszi e számodra, hogy meglásd az ő hasonló félelmeit? Vajon, ha tudnád, hogy ő is hasonló árnyakkal viaskodik, tudnád e őt megnyugtatni? És végül: ha megmutatnád neki ezt az eltitkolt énedet, és ő emiatt elhagyna, vajon sajnálkoznál e egy olyan szerelem elmúlása miatt, ahol nem tudtál önmagad lenni?

A srác elgondolkodott, és rövidesen felderült az arca.

- Beszélek vele. Szeretem és ő is szeret engem. Tudom, hogy ez az én parám, és meg tudom oldani. Megkérem, hogy segítsen ebben, ha tud.

Drukkolok nekik. Bízom benne, hogy méginkább megerősödik a kapcsolatuk.

comments
loader
dec.
21

2018.12.21 17:00 - 2018.12.21 18:00

Kedves Látogatóm,
szellemi utadon időről - időre melléd szegődöm, és néhány aktuális infóval segítelek.